Nadrágot kezdtem letépni róla mikor halk kopogást hallottam az ajtómon és egy női hang szólalt meg.
-Anna, feljönnél kicsitt,fontos lenne,kérlek.-hallottam meg Jasmine hangját.
-Pillanat jövök.-mondtam.Mindketten Billel nagyot sóhajtottunk majd ő a vállamra hajtotta a fejét.Ravaszul elmosolyodtam majd hirtelen felültem.Az ágyon feküdt hatalmas szemekkel,nem értette,hogy miért löktem le magamról.A csípőjére ültem és megcsókoltam.Gonoszan rámmosolygott.
-Huncut vagy.-felelte összehúzott szemöldökkel.Nyelvnyújtással jeleztem neki,hogy igaza van.
-Neharagudj,de föl kell mennem,biztos fontos,Jasmine nem szokott zavarni.-mondtam oldalra döltött fejjel.
-Nem szabadulsz.-kacsintott majd fölvette a pólóját.Elindultunk fel a lépcsőkön.Legalább háromszor megbotlottam.Elég ügyetlen vagyok.Bill csak kuncogott mögöttem.Majd a lépcső tetején nedves érzéki csókot hintett ajkaimra és a szobája felé vette az irányt.Majd elolvadtam.Megráztam a fejem és Jasmine fele vettem az irányt aki ravasz mosolyal fogadott.
-Nocsak-nocsak,mit is láttam az előbb..?-gúnyolódott Jasmine majd mindketten nevetni kezdtünk.ELmondtam neki,hogy felfoghatatlanul szerelmes lettem Billbe,amit örömmel hallott és bíztatott.
-Nos visszatérve arra,amiért felhivtalak...-fogta meg a kezem az asztalon.
-Beszéltem anyukáddal...és rákérdeztem,hogy miért hazudott de nem válaszolt csak annyit,mondott,hogy minden lépésed figyeljem....
-Nos Anna...én tudom,hogy nem csinálsz semmi rosszat,bízom benned,nincs szükség itt leskelődni úgy érzem.-mondta mosolygó tekintettel Jasmine
-Bízhatsz bennem Jasmine,nem fogsz csalódni bennem viszont arra kérlek,hogy ne szólj anyáéknak.-válaszoltam majd megszorítottam Jasmine kezét.Megígérte,hogy nem szól anyuéknak.Ásítottam egy hatalmasat majd felálltam az asztal mögül és lementem a szobámba.Az ágyra dőltem.Billen járt az eszem és a szívem egyre hevesebben vert.Nem hittem el,hogy mindössze pár nap alatt beleszerettem egy fiúba.Gondolkodni kezdtem.Sok értelme nem volt az egsésznek hiszen én meg ő teljesen... teljesen különböztünk.Nem akartam mégjobban kötődni,hiszen nem maradnak itt örökre,csak üdülnek.Valószínüleg ő is tisztában van ezzel,és nem akar tőlem mást csak egy kis hancúrozást.Felültem az ágyon,fölhúztam a lábaim és rájuk dőltem.Fura érzés fogott el és hirtelen egy apró csillógó könycsepp simított végig az arcomon.Megráztam a fejem és idegesen a bőröndom fele vettem az irányt.Tudtam,hogy mit keresek,valahol kellett lennie egy apró kis zacskónak.Biztos voltam benne,hogyha Jasmine észreveesz rajtam akármit is...nagyon megharagszik.De borzalmasan kavarogtak az érzések bennem,és csak egy kis drog segíthetett rajtam.Nem akartam,de éreztem,hogy szenvedni fogok ha nem teszem meg.Megtaláltam.A kezeim reszketni kezdtek...féltem.Kiöntöttem egy keveset és fölszippantottam.
Teljesen megváltozott bennem minden érzelem.Boldognak éreztem magam újra...őszintén...már hiányzott az érzés.Fölálltam és magamra cibáltam a fürdőruhám.Nem értettem miért akartam úszni,de csak engedtem magama hullámokon.Elkaptam a törölközőm és a medence fele vettem az irányt.Össze-vissza lépkedve értem oda majd rágyújtottam egy cigire.Elképeztően forgott körülöttem a világ.Csak nevettem egyedül.Hirtelen valaki a hátamra tette meleg kezét.-Anna...mit csinálsz ilyen későn a medencénél?-hatalmas szemekkel nézett rám
-Minden rendben van Anna?-ült le mellém és a kezei közé fogta az arcom.Hirtelen fölálltam és hátrálni kezdtem.
-Békén hagynál már...nem látod,hogy semmi értelme meny innen...!-ordítottam neki miközben egyre jobban hátráltam
-Anna mitörtént...?... várj már nee...-csuklott el a hangja,látta,hogy alig két lépés választ el attól ,hogy a medencébe essek.Utánam kapott de hiába,megcsúsztam a medence szélén és a jéghideg vízbe estem.Elmerültem.Nem éreztem semmit csak azt,hogy a szívem egyre lassabban ver.Tudtam,hogy itt van a vég.De ekkor valaki beugrott utánam és meleg karjait körém fonta majd a a víz felszínére hozott.De már semmit nem láttam,a hangok is egyre halkabbak voltak.Egy kis idő múlva egy meleg takaró alatt ébredtem.Kinyitottam a szemeim és megláttam Billt és Tomot az ágy mellett.
-Mit keresek én itt?-ültem fel az ágyon ijedten
-Anna...nem emlékszel mit csináltál?-kérdezte Bill lehajtott fejjel
-Majdnem meghaltál, ha nem vagyok kint valószínüleg megfulladsz,nem értem mi volt veled.-nézett rám gyönyörű szemeivel.
-Sajnálom...-válaszoltam
-Anna...mit csináltál?-nézett rám már szigorúan.
-Én sajnálom tényleg nem akartam...de nem bírom ezt...-temettem az arcom a kezeimbe és zokogni kezdtem.Tom csak nézett majd mondta Billnek,hogy ki megy levegőzni.
-Anna én....-szólt volna Bill de a szavába vágtam
-Nem Bill ez nem fog menni nekünk,elképeztően beléd szerettem meggondolatlanul hisz nekünk soha nem lesz közös jövőnk,te meg én nem vagyunk ugyanolyanok és...-mondtam neki zokogva majd kiugrottam az ágyból és a szobám fele rohantam.
-Anna ez nem így van,kérlek várj meg!-kiáltott utánam
-Hagyál kérlek...-mondtam majd tovább rohantam.
Beértem a szobámba és bezártam az ajtót.Összeestem és zokogni kezdtem.Nem ismertem magamra,én soha nem sírtam,főleg egy fiú miatt nem.Elegem volt.Négykézláb elmásztam az ágyig és összekucorodva aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése