2.rész

2.rész

Maldív szigetek....a nap további részében csak ültem az ágyon és bámultam a nagy ürrességbe...Nem akartam oda menni,hiszen az egy nagy homok kupac a semmi közepén.És Jasmine nénikémet talán háromszor ha láttam mióta megszülettem...csodálkoznék ha egyáltalán megismerném.Este halk kopogást hallottam az ajtómon.Anya volt az.
-Anna,bemehetek?-kérdezte halkan
-Minek akarsz bejönni?-kérdeztem flegman
-Beszélnünk kell...-kis csend lett aztán benyitott a szobámba
-Csak azért jöttem,hogy bocsánatot kérjek  és,hogy kezdj el pakolni mert holnap délután indul a géped,pakolj be sok ruhát meg mindent amire szükséged lesz mert nem egy heti nyaralásra mész,remélem tisztában vagy ezzel.-emelte meg a hangját a végén
-Anya...nem érdekel a bocsánat kérésed de viszont az igen,hogy miért kell oda mennem?-vontam kérdőre
-Anna...figyelj...nagyon rossz társaságba keveredtél és nem akarom,hogy ilyen légy...ez nem neked való élet,te nem így nőttél fel.Majd a ''semmi közepén'' el tudsz gondolkodni ezeken a dolgokon és remélem rá jössz,hogy hibázol.
-Elég legyen!-ugrottam fel az ágyról mérgesen.Nem fogod megmondani ,hogy mit csináljak...már túl késő.Talán ha 3 évvel ezelőtt egy kicsit is figyeltetek volna arra,hogy én mit szeretnék,és nem hagytatok volna mindig egyedül,akkor talán nem így alakult volna...de nektek mindig fontosabb volt a munka mint a saját lányotok!-elkaptam egy törölközőt, berohantam a fürdőszobába és magamra zártam az ajtót.
-Anna,ez nem így van! kérlek beszéljük meg...-szólt anya reszkető hangon
-Nem érdekel!Tünj el!-kiáltottam oda neki.
Majd hallottam a szobám ajtajának becsapódását.Sóhajtottam egyet és beálltam a zuhany alá.Miután végeztem magamra kaptam egy fehér  térdig érő pólót és a szekrényem elé álltam.Tudtam,hogy nincs választásom,úgyis el fognak küldeni oda.Kivettem az összes ruhát a szekrényemből és belegyömöszöltem őket az utazótáskámba.Mikor mindent bepakoltam,befeküdtem az ágyba és eltemettem magam a takaró alá.Rengeteget forgolódtam amíg el tudtam aludni.
Reggel arra ébredtem,hogy anya az ablaknál babrálja a redőnyt.Mikor sikerült elhúznia azt,a napsugarak elvakították a szemem.Anya rám mosolygott és mondta,hogy készüljek mert megyünk a reptérre,aztán kiment.Kimásztam az égyból,lezuhanyoztam majd magamra kaptam azt a pár cuccot amit tegnap kint hagytam az útra.Egy szürke combig érő ruhacska ,hálós szürke harisnya egy fekete fűzős magassarkú.Még magamra dobtam pár karkötőt meg egy nyakláncot,megfésültem a hajam , a fejemre tettem a napszemcsit,kisminkeltem magam nem túl erősen,mert a melegtől úgyis lefolyt volna.Elkaptam a kis fehér táskámat és elindultam lefele a lépcsőn.
Anya és apa már a nappaliban vártak rám. Amint leértem anya rám mosolygott de apa még a fejét is elfordította. Gondolom nagyon haragudott rám,de nem érdekelt. Elindultunk az autó felé. Beültem hátra, bekapcsoltam az ipod-omat és a reptérig ki sem vettem a fülemből. Mikor odaértünk anya felhívta Jasmine nénikémet, hogy 15 perc múlva indul a gép és,hogy küldjön valakit elém. Duzzogva törtem az utat a nagy tömegben a fémdetektorig. Föltettem a táskámat a futószalagra és megálltam a sor mellett hogy bevárjam anyut mivel nála volt a jegyem. Unottan bámészkodtam a tömegben mikor észrevettem egy fekete hátrazselézett hajú fiút. Nagyon feltűnő volt az öltözéke és nagyon jól nézett ki. Nem tudtam levenni a szemem róla. Ekkor anyu verekedte át magát a tömegen odalépett hozzám.
- Legalább megvárhattál volna. –zsörtölődött és kezembe adta a repülőjegyet, a nyakamba borult és megpuszilt. Mire kihámoztam magam anyu karjai közül és visszanéztem, hogy még vessek egy utolsó pillantást a fiúra már nem volt sehol. Mintha elnyelte volna a föld. - Remélem rájössz majd a hibáidra amíg ott leszel. –szólt hozzám reménykedve anyu..Az arcomra erőltettem egy flegma mosolyt, majd intettem egyet, hogy sziasztok és elindultam a gép fele. Hosszú utazás volt, miközben zenét hallgattam, egyfolytában a fekete hajú srácon járt az eszem. Vajon látom e még valaha?Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt mikor landoltunk.Amint leszálltam a gépről fullasztó hőség csapott meg.Balról meghallottam, hogy valaki a nevemet kiáltja odanéztem és egy idős bácsi integetett nekem kezében egy táblával, amin a nevem állt. Nagyot sóhajtottam, majd odamentem hozzá.

- Paul vagyok. –köszöntött szívélyesen- Jasmine küldött, hogy vigyelek a szigetekre. Körülbelül 20 perces volt az út. Egy gyönyörű szálloda előtt álltunk, meg ahol egy szőke 35 körüli nő jött felém tárt karokkal...